„Igazából szerelem”
„Veronika! Megkérem Nóri kezét. Festesz egy korongot?” – jött a kérdés üzenetben a kisöcsémtől. Nagyon boldog voltam. Egyrészt, mert engem kért meg, hogy élete egyik legfontosabb pillanatát megörökítsem, másrészt pedig, mert tudtam, hogy jól választott. Azonnal félredobtam minden munkát, így a korong gyorsan elkészült. Nóriról és Dávidról tudni kell, hogy nemcsak egymásba, de a horgászatba is szerelmesek.
Így hát kisöcsém - romantikus lélek lévén – kitalálta, hogy horgászat közben a Duna partján fogja átadni a korongot, és feltenni a nagy kérdést gyűrűvel a kezében. Ember tervez, Isten végez… szokták mondani. Aznap Nórinak nem volt kedve pecázni. Sem az időjárás, sem a Duna vízállása nem volt megfelelő a horgászathoz. Nóri nem is értette, Dávid miért győzködi, mikor ő is tudja, ilyenkor nem jön a hal. Dávid nem bírta tovább, és kerek-perec megkérte Nóri kezét. Biztos vagyok benne, hogy az „igen” így is őszinte volt. A korong pedig remélem, örök emlék marad.
A történet azonban itt nem ért véget, másfél év múlva az esküvőn is feladatot kaptam: én készítettem a köszönetajándékokat, amik egyben ültetőkártyaként (illetve korongként) is funkcionáltak. Kis hűtőmágneseket gyártottunk 6 cm átmérőjű fakorongokból. A színvilágot és a mintát közösen terveztük meg a párral, hogy illeszkedjen a természetes, visszafogott dekorációhoz.
A lakodalmon részt vevő gyerekek külön kis ajándékot is kaptak: mindenkit személyre szabott figurás hűtőmágnessel leptünk meg.
A fő asztalra is készült egy felezett cseresznyefa korong a menyasszony és a vőlegény nevével és a hűtőmágneseken is visszaköszönő madaras mintával.
Az asztaldíszekhez elrepedt fakorongokat használtunk fel, a dizájn egyszerű volt és nagyszerű. A hangulat pedig fergeteges, ahogy egy igazi falusi lakodalomhoz illik.
